Címke: létkaland

az új fícsöröket eredményező projekt esetén a konkrét projektcéllal közvetlen összefüggésbe hozható munkavégzés maximum a teljes munkára fordított idő 30 százalékát teszi ki.

a többi a projekthez szükséges előkészület, ami nagyrészt abból áll, hogy környezetet kompatibilizálunk és megfelelő eszközt keresünk a kivitelezéshez.

portrérajz? oké, csak előbb kibányászom a szenet a grafithoz, majd a kiskéssel kifaragott favesszőbe applikálom és már rajzolok is!

a szabály bármilyen méretű projektre leképezhető. vitasd! az nem projekt.

kérjük, hogy ne akarjon találkozni velünk. kérjük, hogy ne hívjon telefonon, és ne próbálja ott elmondani, hogy mit is gondolt ön arról, amiről.

egyszerűen arra kérjük, hogy fogalmazza meg, amit szeretne írásban, majd küldje el azt nekünk. és ígérjük, hogy ha ezen a kis teszten átcsusszan, komolyan foglalkozunk az ügyével.

máskülönben minek? ha maga sem tudja, hogy pontosan mit szeretne, ne várja el tőlünk, hogy (mi még ezt is) kitaláljuk ön helyett.

Hosszú leszek és végül érzelgős. Mindenkinek van egy saját belső maratonja, a következő sorokban leírom az enyémet.

Távolról indulunk

Mindig is átlagosan elfogadható szemszögből tekintettem a maratonfutásra. Ember feletti teljesítmény, kibírhatatlanul sok mozgás – még gyalogolva is, nemhogy lefutva.

Az egyik, és nekünk is tanított legenda szerint i.e. 490-ben athéni seregek szétverték a perzsákat Marathónnál, de azok ezt egy komolyabb ellencsapással reagálták volna le. Hogy erről hírt vigyen, egy Pheidippidész nevű katona lefutotta a tengerparti város és Athén közti 42 km-es távot. Aztán holtan rogyott össze.
A másik legenda szerint az említett katona Athén és Spárta között futott egy kört (2×260km), utóbbiak segítségét kérve. Aztán holtan rogyott össze.

Mindenesetre a modern olimpiai játékok rendszerint maratonfutással zárulnak, amit a béke futásának is neveznek. Ez utóbbi elnevezéssel 1924 óta, Európa első maratonfutásaként teljesítik a versenyzők a távot Kassán. Idén a budapesti rendezvény a kassaival egy időben, október 4-én került megtartásra. Ezen alkalom inspirálhatta a szoborlap.hu egyik adminját, hogy a korábbi bejegyzésemben már hivatkozott kassai szobrot feltöltse a lapra. Annyira megörültem, hogy pólót is készítettem Tünde egyik felvételéből.

De végül mégis odaérünk

Több, mint 11 évnyi dohányzás után 2007. februárjában tettem le a cigarettát és 113 kilósan, magas vérnyomás miatt kialakult aggasztó szédülési rohamokon beijedve úgy döntöttem, hogy meg kell változtatnom az életstílusomat.

Futni kezdtem, először a közeli utcákban körözve. Az első heteket követően elértem, hogy 5 percig folyamatosan bírtam, bár a végére már kifulladtam. Égett a bokám, fájt a térdem és ziháltam. Két hónappal később lefutottam az első kört a Margitszigeten. Igaz, hogy 45 perc alatt, de sikerült.

A távot folyamatosan növeltem, javult az állóképességem, és az étkezési szokásaim átalakításával elértem, hogy lassan fogyni kezdtem. 2008-ban elindultam az első kisebb versenyeken, ősszel lefutottam a félmaratont. Az idei évet 83 kilóval és azzal a céllal kezdtem, hogy megcsinálom a 42 kilométert.

Múlt vasárnap ez sikerült, bár 32 km-nél elértem egy olyan falat, amivel még soha nem találkoztam életemben. Fél óra szenvedés és félig futás, félig séta következett, miközben folyamatos hányingerrel, szédüléssel küzdöttem, a végén már csak összegörnyedve vártam, hogy javuljon a helyzet.
“Agyban dől el” – visszhangzott a fejemben. Aztán valaki hirtelen rám kiáltott, hogy ne álljak, és csináljam végig, ha már itt tartok.

Elég baromságon elmélkedtem már, hogy meg tudjam magyarázni magamnak a helyzet viszonylagosságát és az észlelésem esetleges délibábjait – így hát felálltam és jó tempóban lefutottam az utolsó 7 km-t :]
Egy olyan típusú boldog borzongás volt bennem végig, mint amikor egy álom teljesül. De ebben az esetben ez egy elnyújtott, fél órás hullámzásban lökött a cél felé. Az utolsó egyenesben még egy sprint is belefért, hogy aztán félholtan feküdjek ki a fűre, de igazán érezzem, hogy beértem. Végre megcsináltam.

Ez az én kis maratonom és úgy látom, hogy az élete során mindenkinek megvan a sajátja. A legszebb tapasztalat az egészben számomra a fal és annak megsemmisítése – az egész relativitásának felfogása és átélése. Ezoterikus blabla, okkult hülyéskedés nélkül mondom: ezt a falat is csak én kreáltam, ergo le is bonthatom; bármikor ugye.

Számolunk

Ha már futok, számolok :]

2009. október – Budapest: 5:00
2010. április – Bécs: 4:13
2010. október – Budapest: 4:04
2011. április – Bécs: 4:01
2011. október – Budapest: 4:48 (upsz)
2012. május – Prága: 4:03
2012. október – Budapest: 4:47 vég(r)e.

Tegnap kimentem az első Critical Mass megmozdulásomra, mivel agócska jelezte, hogy ő is megemelné a járművét. Eddigi idegenkedésemhez képest nagyon pozitív csalódás volt az egész. A jófej cangás itt is jófej volt, a paraszt meg itt is paraszt, de legalább regulázta a köz.

Sikerült készítenem jó néhány alulexponált és homályos képet, megosztásra csak az alábbit tartom érdemesnek.

Családilag mozdultunk, tesóim is tekertek. A tömegben teljes mértékben átélhető volt a birkulás, a csapatba beleélés, vagyis a résznek levés. És ez jó volt. Tetszett. Már azért is, mert az utóbbi időben igényem volt egy kis társadalom felé nyitásra – ez pedig jó terepnek tűnt.

Az est szépsége nekem az volt, hogy így, tömegben is képesek voltunk (99%) megállni a pirosnál, zebráknál, kiengedni az autókat, nem hajtani a sínekre. Ergo úgy viselkedni, ahogy tényleg kellene mindig, ahhoz, hogy megmutassuk a kételkedőknek és kritikusoknak, hogy a bicikli ugyanolyan jogú közlekedési eszköz, mint a többi járgány az úton.

Gyerekkorom meghatározó eszköze volt a kerékpár, falun nem kellett rajzani, random tömegbe szerveződni, ott ez az alternatíva egyértelmű és természetes. A fővárosban még kell néhány együtt eltöltött év ahhoz, hogy normálisan tudjunk közlekedni az utakon.

Emellett rengeteg autóson egyértelmű támogatás látszott. Türelmesek voltak, sokan biztatták a tömeget, beszédbe elegyedtek a felvonulókkal, vagy csak mosolyogtak egy jót. Egy-két kisebb odaszólogatás volt, meg motorbőgetés, de ez simán belefér.