kérjük, hogy ne akarjon találkozni velünk. kérjük, hogy ne hívjon telefonon, és ne próbálja ott elmondani, hogy mit is gondolt ön arról, amiről.
egyszerűen arra kérjük, hogy fogalmazza meg, amit szeretne írásban, majd küldje el azt nekünk. és ígérjük, hogy ha ezen a kis teszten átcsusszan, komolyan foglalkozunk az ügyével.
máskülönben minek? ha maga sem tudja, hogy pontosan mit szeretne, ne várja el tőlünk, hogy (mi még ezt is) kitaláljuk ön helyett.
mai hangulat, szerintem teljesen megfelelő
ha beszélgetnék az időjárásról, akkor összefüggés is fenn állhatna, de nem. csütörtök lévén dolgozzuk magunkat bele a hétvégébe, de csak finoman!
hallgatod és átmegyek ;]
http://files.indavideo.hu/player/gup.swf
Igen-igen, tényleg. Anno engem a 2008-as bkv-sztrájk ültetett át cangára. Idén újra itt a kiemelt lehetőség a fővárosiaknak átpártolni. Akkor olyan ez most, mint az évvégi biztosítóváltás. Tessék csak, tessék!
Most látom, hogy a zindexen ugyanezt mondja Sinya, be is küldöm.
fake az egész, át lettem verve. nade!
Ha 2008 és 2009 volt Hoppípola, akkor ez az év legyen most ez.
Aztán meglátjuk, hogy meddig tart, de mindenképpen tessék feltekerni a hangerőt.
Bujék!
“nekem a Balaton…”
Beszállunk az animgif háborúba!
Hosszú leszek és végül érzelgős. Mindenkinek van egy saját belső maratonja, a következő sorokban leírom az enyémet.
Távolról indulunk
Mindig is átlagosan elfogadható szemszögből tekintettem a maratonfutásra. Ember feletti teljesítmény, kibírhatatlanul sok mozgás – még gyalogolva is, nemhogy lefutva.
Az egyik, és nekünk is tanított legenda szerint i.e. 490-ben athéni seregek szétverték a perzsákat Marathónnál, de azok ezt egy komolyabb ellencsapással reagálták volna le. Hogy erről hírt vigyen, egy Pheidippidész nevű katona lefutotta a tengerparti város és Athén közti 42 km-es távot. Aztán holtan rogyott össze.
A másik legenda szerint az említett katona Athén és Spárta között futott egy kört (2×260km), utóbbiak segítségét kérve. Aztán holtan rogyott össze.
Mindenesetre a modern olimpiai játékok rendszerint maratonfutással zárulnak, amit 
a béke futásának is neveznek. Ez utóbbi elnevezéssel 1924 óta, Európa első maratonfutásaként teljesítik a versenyzők a távot Kassán. Idén a budapesti rendezvény a kassaival egy időben, október 4-én került megtartásra. Ezen alkalom inspirálhatta a szoborlap.hu egyik adminját, hogy a korábbi bejegyzésemben már hivatkozott kassai szobrot feltöltse a lapra. Annyira megörültem, hogy pólót is készítettem Tünde egyik felvételéből.
De végül mégis odaérünk
Több, mint 11 évnyi dohányzás után 2007. februárjában tettem le a cigarettát és 113 kilósan, magas vérnyomás miatt kialakult aggasztó szédülési rohamokon beijedve úgy döntöttem, hogy meg kell változtatnom az életstílusomat.
Futni kezdtem, először a közeli utcákban körözve. Az első heteket követően elértem, hogy 5 percig folyamatosan bírtam, bár a végére már kifulladtam. Égett a bokám, fájt a térdem és ziháltam. Két hónappal később lefutottam az első kört a Margitszigeten. Igaz, hogy 45 perc alatt, de sikerült.
A távot folyamatosan növeltem, javult az állóképességem, és az étkezési szokásaim átalakításával elértem, hogy lassan fogyni kezdtem. 2008-ban elindultam az első kisebb versenyeken, ősszel lefutottam a félmaratont. Az idei évet 83 kilóval és azzal a céllal kezdtem, hogy megcsinálom a 42 kilométert.
Múlt vasárnap ez sikerült, bár 32 km-nél elértem egy olyan falat, amivel még soha nem találkoztam életemben. Fél óra szenvedés és félig futás, félig séta következett, miközben folyamatos hányingerrel, szédüléssel küzdöttem, a végén már csak összegörnyedve vártam, hogy javuljon a helyzet.
“Agyban dől el” – visszhangzott a fejemben. Aztán valaki hirtelen rám kiáltott, hogy ne álljak, és csináljam végig, ha már itt tartok.
Elég baromságon elmélkedtem már, hogy meg tudjam magyarázni magamnak a helyzet viszonylagosságát és az észlelésem esetleges délibábjait – így hát felálltam és jó tempóban lefutottam az utolsó 7 km-t :]
Egy olyan típusú boldog borzongás volt bennem végig, mint amikor egy álom teljesül. De ebben az esetben ez egy elnyújtott, fél órás hullámzásban lökött a cél felé. Az utolsó egyenesben még egy sprint is belefért, hogy aztán félholtan feküdjek ki a fűre, de igazán érezzem, hogy beértem. Végre megcsináltam.
Ez az én kis maratonom és úgy látom, hogy az élete során mindenkinek megvan a sajátja. A legszebb tapasztalat az egészben számomra a fal és annak megsemmisítése – az egész relativitásának felfogása és átélése. Ezoterikus blabla, okkult hülyéskedés nélkül mondom: ezt a falat is csak én kreáltam, ergo le is bonthatom; bármikor ugye.
Számolunk
Ha már futok, számolok :]
2009. október – Budapest: 5:00
2010. április – Bécs: 4:13
2010. október – Budapest: 4:04
2011. április – Bécs: 4:01
2011. október – Budapest: 4:48 (upsz)
2012. május – Prága: 4:03
2012. október – Budapest: 4:47 vég(r)e.
A póló (grafikai terve) már megvan, mi más kell még (khm)! A kép eredetije és a kép által ábrázolt szobor sztorija meglepően a szoborlapon (kassai alkotás, ahol háromnegyed százada futnak, érted-e).