Az is egy nagy lépés, amikor az ember eljut addig, hogy bevallja, nem kell mindent magának megcsinálnia. Talán meghagyhatom másnak a jövedelmező feladatot, hogy projekt-menedzsment szoftvert fejleszt nekem. Talán sikerül elfogadnom, hogy ebben (sem) én váltom meg a világot. Feljegyeztem, megrágom, meglátom.
Koncentrálok inkább a legizgalmasabb dolgokra, legfőképp egyre kevesebbre.
Szintén legalább 10 éve nem ugrándoztam olyan kellemeset, mint a hazai Subscribe zenekar RATM tribute-formációjának koncertjén vasárnap hajnalban Orfűn. Ahogy már régóta vártam, elöntött az első többnapos & ottalvós fesztiválélmény. Húszévesen kellett volna, tudom, de akkor épp másra pörögtem. Csak azt bánom, hogy Rozi nem lehetett velünk.
de a tények beszédesek, amiket a cikk itt-ott felsorol.
Sajnos a pénz-szerelem mindig megoldja magát.
A komfortzónámon túllépve legtöbbször új dologra bukkantam magamban. Eleve jellemző, hogy olyan problémák jelentek meg, amelyekre nem számítottam, de a legérdekesebb mégis az az élet-párhuzam, hogy mindig egy apróság válik meghatározóvá, ahogy telik az idő. Komfortzónán túl részletei…
és ezen is csak a fülem van.
Egyébként importáltam a Tumblr bejegyzéseimet is, ami nagyjából egyenlő egy online visszavonulóval, de ez csak a látszat! Valójában csak annyi történt, hogy öregszem, és elkezdtem rettegni, hogy azt is felvásárolja valaki, és nem lesz elég a bejegyzések lementésére a 3 hónap. Persze ez sem igaz teljesen.
