Ha vékonyra nyújtom, akkor ropi lesz belőle

Lassú kelesztésű kovászos sajtos-köményes ropogtatni való

A középiskolai kollégium volt az én emberneveldém. Vasárnap mindig az elsők között léptem be a kapun, míg a legtöbben a lehető legkésőbb próbáltak beérni, még a kilences zárás előtt. A nem bevallott családéhségemet nagyrészt jóbarátom édesanyja által sütött sajtos ropival próbáltam elnyomni. Tavaly elkértem emailben a receptet Erzsi nénitől, elkészítettem némileg módosított kovászos változatban és azóta is sütöm.

“Pogácsa az öreg utcáról”

Szóval ez valójában egy pogácsarecept, amit én most már nosztalgikus okokból is inkább csak ropinak készítek el, vagyis vékonyra nyújtom. A receptet is ennek fényében adom itt közre, vagyis ha az olvasó pogácsát készítene, akkor a nyújtás és a szaggatás változik, na meg talán a sütési idő is.

Fontos kiemelni, hogy ez egy kovászos recept, vagyis a tészta máshogy áll össze és nagyon más ütemben éli az életét, mint az élesztős rokonai. A lassú kelesztés intézménye is ehhez kapcsolódik: a kovásznak eleve több idő kell, cserébe viszont sokkal emészthetőbbé teszi számunkra a tésztát.

Hozzávalók

  • 450g liszt
  • 1 csipet cukor
  • 200 g vaj
  • 2 dl kaukázusi kefir
  • 2 tk. só
  • 1 tojás a tésztába, 1 a kenéshez
  • 150 g aktív rozskovász
  • 50 g sajt a tésztába + 100 g a szóráshoz

Lisztről és kovászról

Többnyire minden sós kovászos tésztát királybúza fehér liszttel készítek. Néha beleerősítek egy kis teljes kiőrlésű búzaliszttel, meg búza- vagy zabkorpával, ha tömörebb, nehezebb végeredményre vágyom.

A rozskovászomról, valamint az elkészítéséről és az életben tartásáról itt írok sokkal(-sokkal) bővebben. Ha neked nem teljesen ilyen a kovászod, az is teljesen jó.

Nagyon, sőt, mindennél fontosabb, hogy ez a recept csak egy iránymutatás, és azt javaslom, hogy próbálkozz, innoválj, tapasztalj és finomíts. A konyhád, a sütőd, a kovászod, a mikrobiológiád és persze az ízlésed is más, vagyis bátran módosíts. A kovász használatban is légy hű önmagadhoz: tudom, hogy ebben a témában több világvallás is létezik és nem is kívánok senkit összezavarni, vagy megmondani a tutit.

Tészta összeállításának napja

  • Előveszem a kovászom a hűtőből és megetetem.
  • Egy nagy dagasztótálba beleteszem a lisztet, a puha vajat, a reszelt sajtot, a cukrot, a kefirt és a tojást, nagyjából összekeverem mondjuk egy kínai evőpálcával és hagyom állni 2-3 órát.
  • A kovászt a tésztára teszem, újabb keverés, majd a só, majd a dagasztás. Általában bevizezett kézzel dagasztok, de szinte soha sem rendesen, mert bízom a kovászban és az időben.
  • Szobahőn hagyom lefedve 2-3 órát (nagy melegben 1-2 is elég lehet), közben néhányszor sziromhajtogatást végzek.
  • Lefedem, beteszem a hűtőbe.

Sütés napja

  • Előveszem a hűtőből, 4 kupacba veszem, vagyis négy tepsire hajtok.
  • Hagyom akklimatizálódni 3-4 órát (nagy melegben kevesebb is lehet).
  • Előmelegítem a sütőt 180 fokra.
  • Két gáztepsivel operálok: mindkettőbe sütőpapír, a tésztát részben deszkán, részben a tepsiben kinyújtom 2-3 mm vastagra, megkenem tojással, besajtozom, majd derelyevágóval 1-1.5 × 10-15 centis csíkokra vágom. A köményt vagy szezámmagot, vagy semmit ez után szoktam rászórni.
  • Be a sütőbe kb. 15 percre, de piruljon a teteje. Ha kiveszem, akkor rácsra teszem, és ha kihűlt, el lehet választani a csíkokat.
  • Ilyenkor azonnal kóstolni kell: ha sótlannak érzed, a következő tepsiket kicsit utó lehet sózni.
  • Ha kihűl, akkor dobozban, papírzacskóban, akárhogy tároljuk.

Lassú kelesztésű kovászos kenyér készítése lépésről-lépésre

Kovászos kenyér történetem teljes egészében

Az anyakovász

Mi ez és miért kell?

Az anyakovászban tejsav baktériumok és élesztőgombák élnek praktikus szimbiózisban. Barátaink és szövetségeseink. Elindítják a lisztkeverék fermentációját, rugalmassá és levegőssé teszik a tésztát kelés közben, segítenek könnyebben emészthetővé tenni a végterméket.

Az anyakovász alapja liszt és víz. Egyszer kitenyészted, aztán rendszeresen eteted, hogy életben maradjon. Ha hűtőben tartod, heti 1-2 etetéssel simán elvan. Szobahőmérsékleten naponta etetned kell. Tésztához a legaktívabb állapotban kell adni, ami az etetés után pár órával tetőzik. Ezekből az összefüggésekből láthatod, hogy életben tartása és használata valamiféle ritmust kíván meg. Akkor lehet szükséged anyakovászra, ha legalább hetente egyszer sütsz kenyeret vagy más olyan kelt tésztát, amihez használnád.

Anyakovászt lehet kérni vagy készíteni. Vannak több évtizedes életközösségek, amikből egy evőkanálnyit megszerezni szuper dolog lehet. Ha ilyen lehetőséged van, használd ki. Ha nincs, de rendszeres, legalább heti 1 kenyérsütést szeretnél, akkor azt javaslom, készítsd el a sajátodat. Miközben fejlődik, a te otthonod és tested mikroorganizmusai fognak beleköltözni, így igazán a sajátodnak tekintheted majd.

Eddig négyszer álltam neki anyakovász készítésének. Egyszer egy óbudai garzonban, háromszor pedig itt, Csobánkán. Az első három kísérletet kudarcnak nyilvánítottam a pár napon belül általánossá vált szúrós technokolszag miatt. Ma már tudom, hogy ez az aceton szaga, ami azt mutatja, hogy éhes a kovász, etetni kellene. Erre is meg kell érni.

Kovász készítése

Negyedszer már eltökélt voltam, és konkrét receptet hajtottam végre. Semmi Dragomán-féle szóbeszéd, vagy önfejűen kitalált saját metódus. Ezúttal Limara iránymutatását követtem. Olvasd el, de itt is összefoglalom. Minden, amit írok, a saját ritmusom szerint komponált. A kovász készítése, az aktiválás és az életben tartás is 3-4 naponta megsütött, 1.3 kg súlyú kenyérhez van igazítva. Ha egy picit belejössz, módosítsd úgy a mennyiségeket, ahogy neked és a kenyereidnek a legjobb. Napi sütésnél például eleve nem kell hűtőben tartani a kovászt, mert folyamatosan eteted. 

Végig kézmeleg vízzel kell dolgozni. Edénynek a legjobb két darab egy literes csatos üveg, tisztára mosva. Amíg a kovász nincs a hűtőben, és a cél a beindulás: résnyire hagyd nyitva az üveget. A lisztet és a vizet az edénybe teszed, és galuskaszerű állagúra kevered. Dolgozhatsz egy vagy többféle liszt keverékével, én a fele rozs (Nagyi titka), fele fehér (királybúza 120 KBL) kombinációnál maradtam. A foglalkozást érdemes a nap azonos időszakában végezni. Egy gumigyűrűt tegyél oda, ahol akkor volt, amikor etetted, így ezt követően láthatod, hogyan növekszik, ahogy a buborékok termelődnek. Keveréshez spatulát vagy kínai evőpálcát használhatsz, de egy nagykanál nyele is megteszi. Méréshez a legjobb a kitárázható grammot is mérő digitális mérleg.

7 nap

A fenti két bekezdésben részletezett általános tudnivalók felhasználásával az alábbi menetrend szerint haladva tudod elkészíteni a kovászt:

  • 1. nap, este: összekeversz 50 g vizet 25 g fehérliszttel és 25 g rozsliszttel;
  • 2. nap, este: keverd át;
  • 3. nap, este: 50 grammnyit költöztess (továbbiakban: költöztetés) át a másik üvegbe és adj hozzá 25 g rozslisztet, 25 g fehérlisztet és 50 g vizet (innentől 50×2 etetésnek hívom), a megmaradtat kidobhatod, vagy készíthetsz valamit belőle;
  • 4. nap, este: ugyanaz, mint előző nap;
  • 5. nap, reggel: költöztetés és 50×2 etetés, mint a 3. napon;
  • 5. nap, este: költöztetés és 50×2 etetés;
  • 6. nap, reggel: költöztetés és 50×2 etetés;
  • 6. nap, este: költöztetés és 50×2 etetés;
  • 7. nap, reggel: költöztetés és 50×2 etetés;
  • 7. nap, este: 75 g rozs- és 75 g fehérliszttel, valamint 150 g vízzel megeteted; ezzel készíted fel, vagyis aktiválod a kovászt a holnapi kelesztésre.

Az életben tartásról

Egy felhasználás után a kovász életben tartásának lépései a saját sütési ritmusomra alakítva:

  • 0. nap (felhasználás után): 50×2 etetés, hűtőbe rakás, lezárt üveggel;
  • 3. nap, este (aktiválás): 150 g liszt és 150 g víz bekeverése, konyhapulton tartás, résnyire nyitott üveggel;
  • 4. nap, reggel (felhasználás): 3-4 kanál kovász liszthez keverése; innentől 0. naptól újraindul a körforgás.

A hűtőben a kovász kevésbé aktív, lassabban dolgozza fel a kapott lisztet, ezért nem kell naponta etetni. Amennyiben hosszabb ideig nem sütsz, akkor is érdemes 5-7 naponta 50×2 etetést alkalmazni. Hallottam már egy-két hónapig étlen-szomjan behűtőzött kovászokról is, amiket aztán feltámasztottak. Ilyenkor a tetején egy sötét színű, büdös lötty képződik. Ezt le kell önteni, aztán érdemes költöztetni a szebb részt és jól megetetni pulton tartással, hogy gyorsabban feléledjen.

Néha érdemes egyébként is költözést végrehajtani egy tisztára mosott üvegbe. A receptek és könyvek folytonos költöztetésről írnak, de én ritka, 2-3 havonta végzett pakolászás mellett is gyönyörűen aktiválódó kovászt nevelek. Az indok a költöztetésre a rossz bacik elszaporodása, ami nekem eleve nagy kérdés: hogyan különíthető el egy üvegben a rossz és a jó baktérium? A rossz egyértelműen csak rossz? Nem is mennék tovább ebben.

Kovászos kenyerem

Az alábbiakban a saját lassú kelesztésű kenyerem elkészítését írom le. Ez a folyamat nagyjából két napot vesz igénybe. Amennyiben nincs időd, egy nap alatt is megcsinálhatod, de ebben az esetben nem lesz idejük az anyakovászban élő mikroorganizmusoknak kiteljesíteni áldásos lisztátalakító hatásukat. Add meg az időt a kenyérnek, ha teheted.

Szerezz saját tapasztalatokat

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ne ragaszkodj maximálisan semmihez, légy intuitív és kreatív. Más páratartalom, átlaghőmérséklet és liszt fajták más gondoskodást igényelhetnek. Jó pár sütés kell, hogy megismerd a saját anyagaidat, de utána már könnyebben alakítod majd saját környezetedben tökéletesen működővé a folyamatot. Fontos, hogy ne ugrálj az arányok és a receptek között: egyszerre csak egy dolgot változtass, különben nem fogod tudni, hogy az adott alkalommal épp mi miatt más, mi miatt jobb vagy rosszabb a végeredményed. Jegyzetelj, ha segít: írd fel az időket, az arányokat. Erre a Limara weboldalán is találsz letölthető és kinyomtatható formátumot. Ezek a jegyzetek segíthetnek a tökéletesítésben. Az is jó, ha nem írsz semmit, csak figyelsz és kitartóan próbálkozol hétről-hétre. Minden jó, csak csináld!

Összetevők és eszközök

Egy megsült állapotában nagyjából másfél kilós kenyér összetevői tételesen:

  • 600 g magas sikér- és fehérjetartalmú fehér búzaliszt
  • 200 g teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 650 g kézmeleg víz
  • 175 g aktív kovász
  • 16 g jó minőségű só
  • kevés rizsliszt

Az elkészítéshez használt eszközök listája:

  • kitárázható, grammot is mutató mérleg
  • 4-5 literes keverőtál fedővel, vagy konyharuhával betakarhatóan
  • kerámia, vas, üveg sütőedény fedővel vagy anélkül
  • valamilyen robotgép dagasztószárakkal, vagy a kezed
  • merev élű spatula
  • gyúródeszka vagy más lisztezhető felület a formázáshoz
  • borotvapenge
  • alsó-felső sütésre alkalmas, 250 fokra képes tűzhely
  • hústű
  • rács a hűléshez

A kovász aktivizálása

Este vedd ki a hűtőből az anyakovászod és etesd meg 50 g fehér- és 50 g rozsliszttel, valamint 100 g kézmeleg vízzel. Az edényt ne zárd le teljesen, hadd vegyen levegőt növekedés közben a kovász. Hagyd kint a konyhapulton estére. Ha már több hónapos és jó érett a kovászod, akkor duplájára, fiatalabb korában kb. másfélszeresére emelkedik reggelig.

Autolizálás

A második nap reggelén vegyél elő egy 4-5 literes tálat, aminek jó, ha van fedője. Ha nincs, akkor egy konyharuha is megteszi, vagy keress a boltokban táguló szilikon fedőt, amit rácuppantva szintén légmentesen zárhatod a tálat. Vedd elő a mérleget és a spatulát.

A tálba önts 600 g magas sikértartalmú fehér búzalisztet és 200 g teljes kiőrlésű búzalisztet. Önts rá 650 ml kézmeleg vizet. Az egészet lazán keverd össze a spatulával, majd fedd le és hagyd állni egy órát.

Ami ekkor történik, azt hívjuk autolizálásnak. A lisztszemek megszívják magukat vízzel és némileg megduzzadnak. A folyamat végén, egy óra múlva egy homogénebb textúrát látsz majd a tálban.

Kovász bekeverés, dagasztás, sózás és dagasztás

Egy óra múlva vedd le a fedőt és szagolj bele. Már érződik, hogy a liszt újra élni kezd. Most jön a tészta összeállítása. Itt én eléggé megengedő vagyok, vagyis nem dagasztok sokáig és gépet használok. A hosszú kelesztés elvégzi azt, amit itt kihagyok.

Előtted a vízzel telítődött liszt. Adj hozzá 3-4 evőkanál, vagyis kb. 175 gramm kovászt. Vedd elő a robotgépet dagasztószárral, vagy használd a kezed és végezd el a dagasztás első fázisát. Ha már dagasztottál élesztős tésztát, akkor itt másra számíts. A kovász miatt jobban ragad, nedvesebb hatású a textúrája az egésznek. A dagasztás technikájáról nézz videókat, ha gondolod, de ahogy egyre többször csinálod, rá is fogsz érezni.

Az első dagasztási fázisban az a cél, hogy egyneművé álljon össze az anyag, ez kézzel pár perc, géppel maximum 1 perc alatt megvan. Már látszanak a gluténszálak, de még lehetne vele dolgozni. Ekkor add hozzá a sót, és folytasd a dagasztást. Ez kézzel legalább 10 perc, géppel maximum 2-3. Lehetne tovább is csinálni, de – mint fentebb írtam – a hosszú kelesztés sok mindent levesz a vállunkról. Ha úgy érzed, megfelelő a tészta, fedd le és hagyd a konyhapulton. Még nem hűtőzzük be: egy darabig szobahőmérsékleten hagyjuk, hogy beinduljon a kelés.

Ha tökmaggal, napraforgómaggal vagy zabpehellyel gazdagítanád, akkor a második dagasztás végén dobáld bele ezeket, és dolgozd össze még egyszer rövid ideig a tésztát. Ha olajosabb, nedvesebb dolgokkal gazdagítanád, a formázáskor tedd.

Ne felejtsd el megetetni az anyakovászodat, mielőtt hűtőbe teszed. Én ilyenkor 25-25g lisztet és 50g vizet adok neki, hogy félálomban átvészelje a következő 3-4 napot, mire újra munkára fogom.

Hajtogatás

Az első nap 2-3 óránként hajtogatunk egyet a tésztán. Én a sziromhajtogatást alkalmazom, vagyis nem veszem ki a tésztát a tálból, hanem spatulával alányúlok, kihúzok egy szálat és a tetejére hajtom. Mindezt körben végigcsinálom az egész tésztával.

Hajtogatás közben látni fogod, hogy már buborékokba gyűlik az élesztőgombák által termelt levegő, és kis hólyagok jelennek meg a tészta felszínén is. A művelet során vigyázz a tésztára, óvatosan hajtogass és főként csak a külső résszel dolgozz, ne nyúlj a matéria közepébe a spatulával.

Hűtős kelesztés

3-4 órás szobahőmérsékleten kelés után tedd a hűtőbe a tálat. Ezután is folytasd a 2 óránkénti hajtogatást, amíg ébren vagy. Az éjszaka közepén hagyd a tésztád is pihenni és dolgozni, reggelre csodaszép lesz.

Formázás

A harmadik nap reggelén vedd elő a hűtőből a tésztát, készen áll a formázásra. Az élesztős tésztához képest ekkor egy erősebb, rugalmasabb és kevésbé sérülékeny anyagot látsz majd. Ettől még óvatosnak kell lenned, és vigyáznod kell a megtermelt levegősségre.

Rizsliszttel szórj be egy kb. 50×50 cm méretű felületet, ahol dolgozni fogsz. Azért rizslisztet használok, mert ezt már nem dolgozza fel a kovász, ez szinte nyersen marad végig a kenyér felületén, fogyasztáskor is. Így a búzalisztre érzékenyebbek számára sem jelent problémát. Egyébként is törekedj kevés liszt használatára a formázás és az edény lisztezésekor. Az egyenletesség fontosabb, mint a mennyiség.

A tésztát lassan borítsd ki. A spatulával óvatosan segíts neki a költözésben. A felületen szépen szét fog terpeszkedni. Nyúlj alá és hajtsd félbe. Ekkor mindkét oldala valamennyire lisztes lesz már, könnyebb vele dolgozni. Ujjaiddal finoman nyomkodd szét, hogy egyenletes vastagságú téglalapot kapj. Itt vigyázz a legjobban a belső levegőre. A téglalap keskenyebb oldalánál fog meg és tekerd fel a tésztát. Ahol összeér, ott az ujjaiddal csipkedd össze, hogy egymáshoz ragadjanak a rétegek. Ez a kenyér alja. A két végét húzd alul meg és tapaszd a tetejére. Így lezárod a formát és ha megfordítod, akkor kis paskolásokkal és formázó mozdulatokkal egy kompakt kis veknit látsz majd. Ha mindez nem érthető, nézz meg a millió videó közül párat, aztán találd ki, neked hogyan tetszene a legjobban.

Ha olajbogyóval, aszalt paradicsommal, vagy más nedvesebb dologgal egészítenéd ki a kenyered, akkor azokat a félbe hajtás előtt helyezd a tésztára.

A fenti formázás egy téglalap vagy ovális alakú sütőedény esetén működik. Ha kerek vagy négyzet alakú a sütőedényed, akkor cipót kell formáznod. Erről is nézz meg videókat. Jobb, ha kovászos kenyereseket nézel, mert az élesztős veknik valamennyire máshogyan viselkednek.

Második kelesztés

Kész a formázott kenyered és a második kelesztésre vár. Most jön a sütőedény munkára fogása. Erről a második kelesztésről és az edényről is oldalakat lehetne írni, de erre magad is rájössz majd. Ez a lépés röviden annyi, hogy kivajazod és finoman belisztezed a sütőformát, majd belehelyezed óvatosan a veknit, lefeded, és szobahőmérsékleten 5-6 órát hagyod kelni. A vajazás-lisztezés helyett lehetne papírt is használni, de az elázhat a kelesztés közben.

Igen, a sütőedényben kelesztem a kenyeret, nem használok külön kelesztő kosarat. Van itthon és sokszor próbáltam, de soha nem sikerült olyan szépen az edénybe borítás. Mindig elveszett a kialakult csodás forma és levegős struktúra: amorf kenyerek születtek.

A sütőedényben kelesztés abban is determinálja a folyamatot, hogy az üres edényt így már nem tudod előmelegíteni a sütőben, ahogy ezt sok recept ajánlja. Javaslom, hogy próbáld ki a kosaras kelesztést és a felhevített edénybe borítást is. Járd be a saját utad, hogy igazán tudd, mit miért csinálsz és mitől lesz jó az, amit eszel.

Jelen mennyiségekhez a legalkalmasabb egy kb. 30×20 cm méretű téglalap, vagy 25 cm átmérőjű kör alakú edény. Ha van fedője, egyrészt azért nagyszerű, mert a kelesztéskor ezzel lefedheted, másrészt így sütéskor a tésztából kipárolgó víz nem szökik el, hanem az edényen belül marad, és a végeredmény egy szebb, vékony héjú és lassabban kiszáradó kenyér lesz.

Ha kosaras kelesztés mellett döntesz, akkor egy kb. 30×20 cm méretű kosarat lisztezz be, abba tedd a veknit az aljával felfelé és takard le egy konyharuhával.

Sütés

5-6 óra kelesztés után a kenyér szépen kitölti a formát, a felületén hólyagok is lehetnek, de nem jellemző. Ha ujjaddal megnyomod, rugalmas és erős a tartása, vagyis nem esik be és marad úgy. De azért óvatosan nyomkodd!

Két iskola van: a hideg sütőben és a meleg sütőben indításé. Komolyabb különbséget nem látok, főként amióta fedett edényben sütök, így én hideg sütőbe teszem. Egy borotvapengével keresztben 3-4 helyen 1-2 centi mélyen megvágom a kenyeret, ráteszem a fedőt, 250 fokra állítom a sütőt, és beteszem az edényt. 45 perc múlva 200-ra csökkentem a hőfokot, leveszem a fedőt és tovább 10-15 percet sütöm. Eközben hústűvel tűpróbát végzek, hogy lássam, megsült-e a belseje. Ha fedő levételkor már sötétebb a kenyér, akkor alsó sütésre kapcsolok.

Ha nincs fedeles edényed, akkor tegyél egy hőálló edényben felforralt vizet a sütő aljára az elején a megfelelő páratartalom biztosítása érdekében.

Ha nincs olyan edényed, ami a kenyér formájához igazodik, csak egy lapos gáztepsid, amit minden sütőhöz adnak általában, akkor a kosaras kelesztés mindenképp javasolt. A megkelt veknit óvatosan borítsd a tepsire, vágd be és mehet a sütőbe. Ez a módszer nálam akkor volt sikeresebb, ha a megadottnál valamivel kevesebb vizet tettem bele. Minél nedvesebb a tészta, annál inkább szétfolyik a lemezen és a végeredmény inkább lepényre, mint kenyérre hasonlít majd.

Próbáltam az edény üres előmelegítését is: ez vas vagy kerámia edény esetén végezhető, és 15 perc melegítés után kihúzod a ráccsal, sütőpapírt teszel bele, beborítod a veknit, megvágod, lefeded és visszatolod a sütőbe. Ebben az egy mondatban leírt folyamatban van jópár buktató, és tucatnyi próbálkozás után is el lehet rontani. Légy türelmes magaddal, de légy kellően határozott a mozdulatok kivitelezésekor.

Ha az edényt a veknivel együtt meleg sütőbe szeretnéd tenni, előtte tájékozódj, hogy a sütőedényeddel ilyet lehet-e csinálni. A Pataki kerámiáknál ezt kifejezetten nem javasolják, de más, nem edzett felületű kerámia edényeknél is figyelni kell a hirtelen és nagymértékű hőváltozásra.

A kész kenyér

Nagyjából egy óra sütés után tehát elkészült a kenyered. Ha érett és megfelelően aktív volt a kovászod és minden optimálisan alakult, akkor még a sütőben is emelkedett 3-5 centit, szépen vagy kevésbé dekoratív módon felrepedt, aranybarna és ellenállhatatlan illatú.

Vedd ki a sütőből, borítsd egy sütemény hűtőrácsra, fordítsd a talpára, kapard le a fölösleges lisztet a héjról és hagyd, hogy kihűljön. Persze az ember melegen is szívesen megkóstolná, nehéz megállni ezt. Megfigyeléseim szerint a sütés folyamata a hűlés első szakaszában zárul le, vagyis a bélzet ekkor éri el a végső állagát és színét, valamint a kenyér párolog is valamennyit ezekben az órákban.

A sütést a soron következő vacsora idejéhez szoktam igazítani, és így megfelelően kihűlt kenyeret eszünk ilyenkor. A kenyér minden nap más. Első este üresen, vajjal megkenve és enyhén sózva is isteni. A harmadik-negyedik napon már pirítani szoktuk. Öt napig még nem jutottunk el, újat kell sütni.

A folyamat egyben

1. nap

  • 20:00 – etetés

2. nap

  • 07:00 – autolizálás
  • 08:00 – kovász lisztbe keverése, dagasztás, sózás, dagasztás, lefedés
  • 10:00 – hajtogatás
  • 12:00 – hajtogatás, hűtőbe rakás
  • 16:00 – hajtogatás
  • 20:00 – hajtogatás

3. nap

  • 07:00 – hűtőből kivétel, formázás, edénybe helyezés, lefedés
  • 14:00 – sütés

Az eltűnt online intimitás nyomában

Emlékszem, amikor 2002. táján blogolni kezdtem, az tetszett a legjobban az egészben, hogy olyan kevesen vagyunk. Sőt, igazából az egész interneten olyan kevesen voltunk, hogy nem volt nehéz egyfajta intimitást érezni. Picit olyan volt ez, mint amikor az ember épít magának egy bunkit, amiről csak a haverok tudnak, pár tucat srác a faluban. Csak a kiválasztottak, akiknek én elmondom. Persze itt minden más volt, mert a haverság alapja inkább az a speciális elsőzés volt, hogy akkor nekem most van egy weblapom, amit én szerkesztek és megosztom rajta a legbensőbb gondolataimat. Ilyenje nem sokunknak volt eleinte, talán azért is, mert elég tech dolog volt: nehézkes.

Ezt feszítették szét a megjelenő blogszolgáltatók, majd rombolták le szinte teljesen a közösségi hálók. Az intimitást és a mindennapi privát izgalmakat, hogy XY írt-e vajon valami tartalmasat, felváltotta a zaj. A szolgáltatások felhasználóbarátságra hivatkozó totális elhülyülésének köszönhetően lezajlott online népességrobbanás mindent megsemmisítő földindulása. Volt viszont egy hozadéka ennek a robbanásnak: a blogírás újra visszakerült oda, ahol annak idején volt, vagyis egy olyan szürke zónába, ahova a zaj már nem ér el, amit már csak azok olvasnak, akik tényleg olvasni akarják – akiket tényleg éppen ez érdekel. Ebből a szempontból inkább örülnöm kell a közösségi hálók térnyerésének, hisz végül visszaadták nekem azt az intimitást, amit az elején is szerettem: publikusan írhatok, de szinte senki sem olvas. Aki mégis, az pedig nem trendeknek megfelelve, hanem az érdeklődésétől vezérelve.

A névvel, arccal vállalt írás mindig egy picit kontraproduktív. A viselt publicitás, pontosabban maga a leírt dolgok felvállalása épp hogy pellengérre állítja az őszinteséget. Tudva azt, hogy olvasnak, nem tudok teljesen függetlenedni az érzéstől, hogy valamilyen téren megfeleljek az olvasónak. Egy külső szemszögből vizsgálom magamat, azon keresztül értékelem a leírtakat – és ez potenciálisan pózolást eredményezhet, ami távolabb lökhet az őszinteségtől. Ezt nagyon nehéz leküzdeni, és szerintem nem is ment anno – így szinte minden blog-abbahagyásom alapja az ebből kifejlődő önmeghasonulás volt. Nem mondom, hogy most erősebb és megingathatatlan lennék, de teszek egy próbát.

Hasonlít egy kicsit a konklúzióm a beatnemzedék költője, Kerouac önmegfogalmazásához, miszerint „az első gondolat a legjobb” – a spontaneitás az egyetlen lehetőség az őszinteség megtartására. A belejavítás, az utólagos módosítás, a tervezettség / szerkesztettség eredményeképpen nem jöhet létre teljesen őszinte mű. Mert szerintem őszinte az is, ha egy gondolat kifejtésének íve nem tökéletes, nem teljes és itt-ott sántít is. Már ha ez a fajta őszinteség a célom, persze.

Márpedig a blog szerintem őszinte műforma kellene, hogy legyen, így a mottót megtartom. Ezt a fajta kísérletet pedig nagyon szépen támogatja az előbb fejtegetett visszakapott intimitás. Bízom benne, hogy lassan megindulva bár, de újra fel tudom venni a több, mint 10 éve elejtett fonalat. Legalábbis terápiás jelleggel mindenképp praktikusnak tartom most ezt az egész írás-dolgot itt.

Zakóban

Az egész úgy kezdődött, hogy épp egy megbeszélésen ültem, amikor is a következő email érkezett a postaládámba:

T. Cím,

szeretném telefonon elérni Pál Tamást, a köztérkép-portál
alapítóját!
Kérem, küldjék el nekem Pál Tamás mobilszámát,
amin lehetőleg még ma elérhetem!

Köszönettel,
Friderikusz Sándor

A következő pillanatban már az ATV stúdiójában állok, kölcsönzakóban, sminkelve.

IMG_20150128_140333

A megint következő pillanatban pedig karót nyelt ábrázattal próbálok okosan beszélni. Ez utóbbit még nagyon-nagyon sokat kell gyakorolnom, de legalább részben sikerült átadni, hogy mit is csinálunk egyre többen most már lassan 9 éve. Köszönöm a lehetőséget, minden nevelőszülő nevében!