A komfortzónámon túllépve legtöbbször új dologra bukkantam magamban. Eleve jellemző, hogy olyan problémák jelentek meg, amelyekre nem számítottam, de a legérdekesebb mégis az az élet-párhuzam, hogy mindig egy apróság válik meghatározóvá, ahogy telik az idő.
A legjobb példák a kezdetben enyhén dörzsölő ruhacímkék, gyengén nyomó cipőfelsőrészek, vagy egy MP3-lejátszó, aminek a fém csíptetője a derekadhoz ér. 3 óra után bármilyen röhejesen csenevész zavaró tényezőből olyan fájdalom kerekedik, ami az egész ügy hangulatát képes megváltoztatni.
Minden gyakorlott játékos megtanulja egy idő után, hogy hol kell leragasztani, vagy bekenni. Persze szinte minden esetben marad valami, amiből kifejlődhet egy újabb aktuális nehezítő körülmény.
Ezt csak azért írtam le, mert érdekesnek tartom, mennyire kikerülhetetlen, hogy az évek alatt meglássuk és megértsük a mindig visszatérő mintákat.